Féltik szülei, de büszkék fiukra, a 29 éves győri Varga Gy. Péterre, aki tagja az al-hillahi bázison szolgáló magyar szállítózászlóalj helyébe álló váltásnak. A mélységi felderítőt felesége és féléves kisfia várja vissza Irakból.

A napokban indul útnak, de lehet, hogy már úton van az Irakban szolgáló magyar szállítózászlóalj váltása. A pontos időpontot biztonsági okokból nem erősítette meg a HM sajtóosztálya. A váltásnak egy győri születésű főhadnagy, Varga Gy. Péter is tagja.

– Két fiunk van, István az idősebb. Ő most harmincéves, harmadéves joghallgató a miskolci egyetemen, s gyermekkorától katona szeretne lenni. Ami sikerült is neki, de a jogi tanulmányai megkezdésekor váltania kellett, mert minden vágya, hogy megint bekerüljön a seregbe – mondta el lapunknak győri lakásuk konyhájában az édesapa, Varga Gy. Péter.

Az édesapa elmondta Péterről, hogy ő a fiatalabb, és már tizenhárom évesen eldöntötte, hogy katona lesz. Szépen halad a pályán, amit számos elismerés, kitüntetés is bizonyít, s ott volt békefenntartóként Macedóniában is.

Számolnak a támadással

Az al-hillahi bázist ért terrortámadásról Kaposváron, felkészülésük utolsó szakaszában szereztek tudomást a katonák. A robbantás után Bognár Géza ezredes, az ezred parancsnoka ismertette a tényeket, majd minden új információt megosztott velük. A váltás állománya fegyelmezetten vette tudomásul a történteket. A parancsnokaikkal folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy számoltak és számolnak hasonló támadások lehetőségeivel, ezeket a hadműveleti területen ellátott szolgálattal járó veszélyeknek tekintik. Senki sem lépett vissza a misszióban való részvételtől.
Az ifjú Varga Gy. Péter a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban végzett, kiváló eredménnyel és már akkor beszélte a francia nyelvet. Ma már angolul és németül is beszél, s ismeri ezeknek a nyelveknek a katonai szakszókincsét is. A gimnázium után a szentendrei, akkor még Kossuth Lajos Katonai Főiskola mélységi felderítői szaka következett.

„ Már akkor voltak a fiamnak ejtőernyős ugrásai, ami egy felderítőnél elengedhetetlen. Kiváló eredménnyel végzett a főiskolán, majd Szolnokra került. Megindult felfelé a katonai pályán, parancsnokainak is köszönhetően, akik megfelelően kiképezték, s meglátták tehetségét."
Péter a küzdősportokban is jártas. Ezen a téren az országban jól ismert kiképzője volt a szolnoki mélységi felderítőknél szolgáló Furkó Kálmán alezredes – tudtuk meg az édesapától.

Szolnokon további, több mint száz ejtőernyős ugrást hajtott végre Péter, majd Egerbe került, ahol újabb lehetőségeket kapott, no és számos elismerést, kitüntetést. Alakulatától két évvel ezelőtt ENSZ-rendfenntartóként szolgált fél évig Macedóniában.

– Mi a részleteket nem tudjuk pontosan, mert mint katona a saját feleségének sem mondhatja el azokat. A Macedóniában eltöltött fél év alatt is kiválóan helytállt, parancsnokától, egy olasz tábornoktól kitüntetést kapott – folytatta az idősebb Varga Gy. Péter.
A fiú itthon újból beilleszkedett a felderítők szokásos munkájába, ejtőernyőt hajtogatott, ugrott, s gyakorlatokon vett részt vagy másokat készített fel külszolgálatra.


Varga Gy. Péter
– Amikor kiment az első csoport Irakba, ő is szeretett volna menni – folytatta az apa –, hiszen az egy szakmai kihívás. Csakhogy akkor más feladatai voltak: századparancsnoki teendők. Akkor született fiuk, Gergő Hunor, aki most édesanyjával, Adriennel van. A kicsi tiszteletből kapta a Gergő nevet, mert édesapja az egri Bornemissza Gergely zászlóaljnál szolgál.

Amikor a második csapatot, a váltást állították össze, az ifjabb Varga Gy. Péter is elkezdhette a felkészülést. Megfelelt minden követelménynek, így a képesítése, fizikai állapota, nyelvtudása, katonai ismeretei és tapasztalatai is megvoltak ahhoz, hogy lehetőséget kapjon.
A szülők büszkék fiukra, de féltik is nagyon. Édesapja azt mondta:
– Amikor megszavazta az ország a NATO-csatlakozást, a kötelezettségeket is vállalta.

S legyen bármilyen kormány, ezt teljesíteni kell. Ezek a fiúk helyettünk is kint vannak, teljesítik, amit hazánk vállalt, s bizonyítják, hogy akcióképes ez az ország. S persze hogy féltem Pétert, mint minden szülő a gyermekét. De ki van képezve, s a kint lévők is megállták a helyüket – mondta az apa, aki jó tanácsokkal is ellátta a fiát. Elsősorban, hogy ne legyen „szívbajos".

Az édesanya ennél a résznél közbeszólt:
– Nagyon féltem a fiam, mindennap rá fogok gondolni, arra, hogy mi van vele. Már most aggódom érte. Féltjük és hazavárjuk.



Kisalfold