"Ha valaki arra vetemedik, hogy kishajóval nekiindul a Duna magyarországi szakaszának, úgy elkerüli Győrt, mintha nem is lenne. A folyók városát semmi nem jelzi a nagy vízi országúton. Egyébként más települést sem. Ami azt illeti, hiába is lennének táblák. Kikötők sincsenek..."

"Van jó háromszáz kilométeres olyan Duna-szakaszunk, amely zsilipelés nélkül hajózható. A vízi utazás osztrák és német szerelmesei tömegével jönnének, akár éven át nálunk is tárolnák hajóikat. De magán a vízen kívül szinte semmi sem adott a hajózáshoz.

Meggyőződéssel állítja mindezt Bajnok Attila, aki motoros jachttal nemrég ment fel a Dunán Regensburgig. A yachtlap.hu internetes portál igazgatójának állításait megerősíti egy másik aktív hajós, Kocsis Péter, aki szintén motoros jachttal járja a nagy folyót, tavaly Passauig vitte passziója...

Az „úri kedvtelés" hasznot hozhat

A napokban Győrbe jöttek egy beszélgetésre, a lokálpatrióta Szász Marianne meghívására, aki most azt vette a fejébe, szorgalmazza, hogy legyen vízi turizmus a folyók városában. Legyen, de hogyan és miből?
Az első, ami mindig szóba kerül, a pénz. Kikötőt építeni, akár csak kishajóknak valót is, nem filléres dolog. (Bár, mint később majd kiderül, nem is olyan riasztóan nagy összeg.) A mai szűkös költségvetési viszonyok között annyi mindenre kellene a pénz – pont azok „kényelmére" költsék, akik „úri kedvüket lelik" a hajózásban?
Első pillantásra akár elfogadható is lenne ez az érv, de azért érdemes egy kicsit mélyebbre, pontosabban távolabbra nézni. A jachtos turisták pénzt hoznának magukkal, amit itt költenének el, alkalmasint nem is keveset.

Megfizetnék, ha lenne mit

Bajnok Attila egy felmérést említ, mely szerint egy átlagos európai turista 80–90 dollárt költ naponta – egy motorcsónakos viszont 250-et. P a már említett regensburgi útja során (1440 kilométer volt oda-vissza) 150–200 eurót fizetett ki naponta, úgy, hogy nem vett egy darab ajándékot se, felfelé kitartott a magával vitt élelmiszer, tehát boltba is csak hazafelé volt kénytelen menni. Költségnek ott van a kikötési díj, az üzemanyag ára...

Egy kisebb, 6–7 méteres hajó napi kikötési díja 7,5 euró, a nagyobbé 10–13 euró. Az osztrákok és a németek jobbára 8 méteresnél nagyobb hajóval járják a vizeket. Számukra a kikötési díj nem igazán számottevő összeg. És hogy mást ne mondjunk, az sem igazán érdekli őket, hogy ha kikötnek, a parton 200 vagy 400 forint-e egy kóla. Egy ilyen jacht minimum 80 millió forint...


Ausztriában a turisztikai hivatalé

Egy a fontos: kiköthessenek. A hosszú magyar Duna-szakaszon igazán boldogan hajóznának. A táj gyönyörű, és nem kell vacakolni, mint Ausztriában és Németországban, az idegesítő zsilipeléssel.

Igaz viszont, a Dunán tőlünk felfelé (kivéve a hajósok számára szörnyű látványnak tartott Bős utáni szakaszt) lépten-nyomon vannak kishajók számára kikötők. A legkisebb településen is. Sőt, olyan helyen is, ahol a vízparttól több kilométerre van a lakott település. Tábla hívja fel rá a figyelmet, a parttól kerékpárút vezet a településig, szóval mindenáron megpróbálják csalogatni a vízi turistát. Többnyire sikerrel.


Ausztriában a helyi turisztikai hivatal teszi ki és tartja karban a kikötőműveket. Kiírják, mekkora hajónak mennyi az órai vagy napi kikötési díja, ott van egy becsületkassza, a hajósok abba dobják a pénzt. Nem kell tehát feltétlenül személyzettel működő, ennélfogva a fenntartónak költséges „hajóállomásokra" gondolni. A Balaton mellett éppen most adtak át egy 460 millió forintból épült komplett jachtkikötőt. Az 200–250 hajót tud befogadni. Nem kell feltétlenül ekkora méretekben gondolkodni. A hajósok szerint Győrben például 10 milliónál többe biztosan nem kerülne..."

Forrás: www.kisalfold.hu