„ Nem akarok hangzatos bejelentést tenni, de a családom is arra kért, alelnöki szerepet két év múlva – ha adódna is rá lehetőségem – már ne vállaljak. Országgyűlési képviselőként azonban indulok 2006-ban” – nyilatkozta Medgyasszay László (MDF), aki az 1-es választókerületből jutott a parlamentbe.

Feladatok, kötöttségek

– Szerényen fogalmaz, holott politikai berkekben azt tartják, az MDF nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Medgyasszay Lászlót hagyja nyugdíjba menni. Három ciklusban ön már nyert, s nyilván benne van a pakliban a negyedik is.
– Nézze, 2006-ban hatvanöt éves leszek. A párt megyei elnökségét már átadtam fiatalabb utódomnak, Szabó Miklósnak. A parlamentben is keresem, aki az agrárügyeket egyszer átveszi tőlem teljes egészében. A józan gondolkodás azt mondatja velem: a feladatokhoz és kötöttségekhez nem szabad a végtelenségig ragaszkodni.

– Ezek szerint a képviselőség mellett most még meglévő feladatokat – második ciklusban alelnök is a megyei közgyűlésben – két év múlva visszaadja?
– Úgy tűnik, ez az interjúsorozat a kijelentések platformja. Nem akarok hangzatos bejelentést tenni, de a családom is arra kért, alelnöki szerepet két év múlva – ha adódna is rá lehetőségem – már ne vállaljak. Fárasztó ez így; a heti parlamenti ülésezés mellett csak jó munkatársakkal lehet a két feladatot ellátni. Az is tény persze, itt, a megyeházán teljes infrastruktúra áll rendelkezésemre: irodám van, a munkatársaim segítenek, bárki elérhet engem.


Kevesebb a tyúkper

– A győri 1-es választókerület külön pikantériája, hogy minden valószínűség szerint Kara Ákossal (is) fog versenyezni, aki Fidesz-színekben indul. Kara Ákos egykoron az ön referense, mondhatjuk úgy is, a tanítványa volt.
– Az élet furcsa helyzeteket produkál... Kara Ákos 1998-ban a kampányfőnököm volt, utána a referensem. Tisztességes, becsületes ember. Azt még nem tudjuk, hogy a Fidesz és az MDF közösen vagy külön indul-e, s milyen megállapodások születnek a pártok között. Szeretettel fogadom vetélytársamként is, s azt remélem, a kettőnk közötti arány olyan lesz – persze az első helyeken –, mint 1994-ben a szintén fideszes Szakács Imre és közöttem. (Akkor nyolc százalékkal több voksot szerzett Medgyasszay Szakácsnál – a szerk.)

– A megyei képviselők közül ön a kevesek egyike, aki évek óta az országos csúcspolitikának tagja. Az előnyök mellett – tűzközelben nyilván könnyebb lobbizni – azért beszéljünk a hátrányokról is. Van ideje a helyi ügyekkel foglalkozni?
– Az utóbbi időben nem emlékszem olyan esetre, hogy panaszos levélre ne válaszoltam volna. Állítom, mindenki gondjával foglalkozom, egy kikötésem van csak: írásban küldjék el a kéréseket. A „tyúkperekből" manapság egyre kevesebb jut, de ezekre sem ígérhetem azt, hogy elintézem. Még állatorvosi koromból ered ez a mentalitás, akkor is azt mondtam: a betegért mindent elkövetek, de nem biztos, hogy meggyógyul. Legutóbb egy győrújbaráti tehenesgazda keresett meg, hogy nem tud hozzájutni a meghirdetett hitelhez. Megpróbáltam segíteni, beajánlottam egy bankos ismerősömhöz, mégsem oldódott meg a problémája. Nem rajtam múlt. Ez így tisztességes.

Egyelőre tervek maradtak

– Nézzük akkor, mit sikerült elérni és mit nem: önnél is sorba szedtem választási ígéreteit. Az úthálózat-javítás mellett szorgalmazta az egészségügyi centrum létrehozását Pannonhalmán. Mentőállomás már van, centrum még nincs.
– Az első miniszter, akit idehívtam azután, hogy 1998-ban megalakult a kormány, Katona Kálmán volt. P akkor négy utat megígért, ebből három meg is épült: a csikvándi, a Szerecseny–Győrszemere közötti és a Győrújbarátról kivezető út Nyúl felé. Mielőtt meglett volna a Koroncó–Győrszemere közötti szakasz is, leváltották az Orbán-kormányt. Volt alapja tehát az ígéretemnek, de 2002-ben ellenzékiként már más lett a felállás. De 2006-ban ismét meg fogom ígérni az úthálózat-fejlesztést.

– Az egészségügyi centrum?
– Kétségtelen, ez a beruházás áll. Nagyon nehéz eldönteni, mi a fontosabb: a veszprémvarsányi mentőállomás vagy a pannonhalmi egészségügyi centrum. Csehák Judit miniszterként még azt ígérte, tervezik a veszprémvarsányi mentőállomás létrehozását. A centrummal azonban nem tudtunk előbbre lépni, ez tény.

– Téten rendőrőrs létrehozását ígérte, ez sincs még.
– Erre most nem tudok válaszolni. Megfogott. Ígérem, utánanézek.

– Hajózás a Mosoni-Dunán: azt hiszem, ez volt a legmerészebb terve.
– A 2002-es nagy árvíz után hárompárti együttműködésként – Balogh József szocialista és Szakács Imre fideszes képviselővel közösen – kormányzati szintre próbáltuk emelni a kérdést. Mit tudok mondani erre? Ha 2006-ban kormányra kerülünk, hatékonyabban fog menni ez is.

– Ezek közül vagy ezek mellett melyek azok a célok, amelyeket még teljesíteni szeretne a hátralévő két évben?
– Elővettem én is a 2002-es szórólapomat... Ígértem azt is: kapjanak nagyobb teret a magángazdaságok. Ha valaki ezért jártatta a száját az elmúlt években, az én voltam. A falusi kisközösségek maradjanak fenn: azt gondolom, ezért is tettem, mint ahogy a polgárőrségekért is. Ezek persze összefüggnek azzal is, amit alelnökként teszek a megyén. A következő két évre mindenesetre már megvan a feladatom. Célom elérni, hogy minden gyerek megtanuljon lovagolni – elsősorban faluhelyen. Ez nem fantazmagória, bár nehezen indul. Győrben szeretnék létrehozni egy lovasterápiás regionális központot. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor ez 2007-re országos program lehet.

Háttér- vagy kirakatpolitika

– Megnéztem az ön honlapját is, ahol parlamenti felszólalásait és indítványait sorba szedték. Mindegyik 1998–2002 közötti, vagyis az Orbán-kormány idején született. A mostaniak miért nincsenek fenn?
– A honlapom a gyenge pontom, igen... Még egy ígéret: június 1-jétől az is naprakész lesz.

– De bevallom, az agrárgazdasági ügyek mellett hirtelen más nem is jut eszembe a felszólalásai közül.
– Ez a valóság, holott a felszólalások számát tekintve a középmezőnyben helyezkedem el az országgyűlési képviselők között. A helyi ügyeket ritkán viszem parlamenti szintre, inkább az érintett minisztertől kérek írásbeli választ. Rájöttem ugyanis, ahogyan én, úgy a tárcák vezetői sem szeretik a kirakatpolitizálást. Konstruktívabban viszonyulnak hozzám és a problémához is, ha nem a nyilvánosság előtt teszek fel nehéz kérdéseket. Persze erre is van példa, de az azonnali kérdéseim, interpellációim zöme általános közügyeket érint. Még egy megjegyzés a kritikájához: kis frakció vagyunk a parlamentben, mindenkinek megvan a saját területe az MDF-en belül. A kisposták ügyében vittem a helyi adatokat annak a szakpolitikusunknak, aki ezzel foglalkozik. A közutaknál, az iskolabezárásoknál ugyanígy. Nem látványos, de hasznos munka ez.

„ A helyi ügyeket ritkán viszem parlamenti szintre, inkább az érintett minisztertől kérek írásbeli választ. Rájöttem ugyanis, a tárcák vezetői nem szeretik a kirakat-, a cirkuszpolitizálást."
– Korábbi nyilatkozatában azt mondta, a ciklus végén készít egy 25–30 perces kampányfilmet. Sejti már, mi lesz ennek a filmnek az első és az utolsó mondata?
– Ha egyáltalán elkészül, az első mondat valószínűleg prózai lesz, egyszerűen beszámolok arról, mit tettem az elmúlt négy évben. A választóimnak joguk van tudni, a pénzükért mit csináltam. Az utolsó valahogy így szólna: ha úgy érzik, továbbra is szükség van rám, akkor támogassák a Magyar Demokrata Fórumot is, mert én csak ebben a pártban tudok politizálni.

www.kisalfold.hu