"Győr egytermes mozija, a Lloyd a mozgóképszínházi hagyomány nagy túlélője. Évtizedes jubileuma bizonyítja az országszerte megdőlni látszó tételt, miszerint a film kicsiben is pereg. Legalábbis akkor, ha jó – véli Engyel Antal üzemvezető."

"Egy teremben egy este egy filmet játszik és persze délután, éjszaka is vetít, de nem tud egyszerre párhuzamosan hét-nyolc filmet kínálni. A Lloyd mozi e tekintetben a régi idők filmszínházainak divatját követi. A hasonlóak az utóbbi évtizedekben igencsak megfogytak hazánkban. Megyénkben 1980- ban 179, 1990-ben 80, 1998-ban 47 mozi működött. Ez a számsor jól érzékelteti a csökkenést és azt, miért számít ritkaságnak a Lloyd.

A külső szemlélő azt gondolhatná, hogy az üzemvezető ezért nagy árat fizetett, hiszen még a tizedik születésnap ünnepi összegzésekor se merte összeszámolni, hány estéjét áldozta a mozira. Még karácsonykor és szilveszterkor se tartott szünetet, s igyekezett, amit lehet, maga csinálni.

Védtelen vetítőhelyek

Kezeli a jegyeket, így sok nézőt ismerősként fogad. Neki is meg kell küzdenie a filmpiac kiélezett versenyében a kenyérrevalóért. De nem a multiplexek, a házimozik jelentik a konkurenciáját, hanem a kalózmásolatok, az internetről letöltött filmek. Azok ellen szerinte minden vetítőhely védhetetlen. A túlélés titkát is a szokásostól eltérően fogalmazza meg: „Nem a nyitás volt nehéz, hanem a fennmaradás, pedig 1994-ben hülyének néztek, hogy a videokorszak csúcsán, mikor tombolt a házimozizás láza és becsukott az egyik nagy múltú győri mozi, újat akarok létrehozni." Úgy véli, a vetített film színvonala, a hely szelleme és a néző pénztárcája határozza meg, hova megy, vesz-e egyáltalán jegyet. Ha ezek nem kedvezőek, akkor szerinte az üzemvezető a fejére is állhat, akkor sem telik meg a terem."

Forrás: www.kisalfold.hu