"Átadták a felújított győri vásárcsarnokot. Az árusok azonban korántsem elégedettek, többet vártak a húszmilliós beruházástól."

"„ Nézzenek körül, a falat lemeszelték – félig. Az asztalokért többet fizetünk, a havidíj ezerötszáz forintról kétezerre emelkedett, de a huzat megmaradt, mert az ajtó két hete ismét rossz, nem lehet becsukni. A csövek itt mellettünk éppolyan koszosak, mint azelőtt voltak. Mit tagadjuk, többet vártunk, de ennyi lett belőle" – mondta Herman Jánosné, aki tizenöt éve árul a (sors különös fintora) Herman utcai vásárcsarnokban.

Verseny az asztalokért

Felvetése szóról szóra összecseng a többiekével, még annyit tesz hozzá a szomszédos árus: a legrosszabb helyzet a raktárban van. Egy idősebb úr, akinek különösebb gondja nincs is a renoválás utáni állapottal, mást kifogásol: „Megszűntek a foglalt helyek, mindenki azt az asztalt foglalja el, amelyik még szabad. De akkor minek a bérleti díj – kétszáz forintért asztalonként? Szüntessék meg és kész!" – ajánlja Becsenki Béla, aki hat éve csak akkor jön ki árulni, ha az otthon termett gyümölcsökkel már nem tud mit kezdeni.

A panaszok a régiek, ami miatt most mégis írunk róluk, annak oka, hogy a vásárcsarnok felújítása (az első ütem legalábbis) csak néhány hete fejeződött be. Huszonnégy évet kellett várni erre, ezért érthető az árusok csalódása.

A rekonstrukció előtt még azt mondták, az asztalokat átalakítják, mert „higiéniai szempontból is elavultak a piaci körülmények, az nem állapot, hogy az asztalok egybeérjenek". Ígéret volt az is, hogy „a felújítás során a kereskedők külön boxokat kapnak, így lehetőségük lesz arra is, hogy zárás után ráccsal kerítsék el a területeket; mindegyik részhez külön mosdó tartozik, ezek, s a többi is EU-s előírás". A húszmillió forintos felújításból, ami a csarnokba belépőnek is szembetűnő, az a betonaljzat festése, az asztalok fémes borítása és három, az előbb említett boxokból."

Forrás: www.kisalfold.hu